Beauté avec Sophie: #london

október 07, 2018 No megjegyzés

London

Egy nagy csapattal indultunk neki az utazásnak végül aztán kettesben mentünk Napocskával, közel 2 év tervezés és lám itt is vagyunk. Maga az út ennél hosszabbra volt tervezve és nem csak Londont fedte volna le, de aztán se anyagiakban se időben nem tudtuk megoldani a nagy angliai túrát. Azt hiszem, hogy mindkettőnk nevében mondhatom, hogy ezt a forgatókönyvet is nagyon szerettük megélni. Maga a szervezés része fokozatosan alakult, hiszen elsőként még csak beszéltünk az útról, időpontokról, helyszínekről, aztán néhány hónap múlva már foglaltunk is.

Foglalások:

A repülőgép lefoglalása párhuzamosan zajlott a szállás és a Harry Potter Stúdió foglalásával. Május közepén foglaltuk le mindhármat. A Londonba tartó járatok árban, napról-napra változnak, így a jegyen nagyon sokat lehet spórolni, ha nem annyira kötött előre az utazás és lehetőség szerint nem csúcsidőben akar menni az ember. Mi nem tudtunk kifogni egy olcsóbb repülőjegyet, fix időpontunk volt, amihez nekünk kellett alkalmazkodni. Ráadásul mi elsőnek repültünk, így biztosra akartunk menni és kiváltottunk két utazáskönnyítő szolgáltatást is. Külön fizettünk azért, hogy a poggyászunkat felvihessük a gépre és külön az elsőbbségi beszállásért. Így utólag nem bántam meg, főleg azért, mert mostanában nagyon sok kavarc volt a Ryanair háza tájékán is és az embertömegben igen jól esett, hogy nem kellett annyit sorban állni.

Hajnalban értünk ki a repülőtérre, picit korábban érkeztünk és vártuk, hogy ki legyen írva a járatunk. Mi online becsekkoltunk már, így tulajdonképpen nem kellett kivárnunk az ezzel járó sorban állást. A repülőtéren hajnalban is nagy a tömeg, nem is értem mire számítottam. Előző este csomagoltam szendvicset, tettem be vizet, de őszintén szólva az izgulás és a hirtelen helyezkedés miatt ez a reggeli procedúra elmaradt. Azt javaslom nektek, otthon egyetek néhány falatot, így biztosan több erőtök lesz az úton. Hosszú kordonok vezetnek végig, míg aztán kapukon, ajtókon keresztül bejut az ember arra a platformra, ahová az ő jegye szól. Az első rosta után volt egy nagyobb váróterem, ahol rengeteg üzlet várta a vásárlásra éhes vevőket és ezek a helyek eléggé tömve is voltak. Budapesten volt egy TonyMoly termékeket forgalmazó üzlet is, de a nagy sietségben odafele és visszafele is elmaradt a boltban való szétnézés. Egyébként azt hiszem, hogy azt nem kell taglalnom, hogy ezek a helyek nem éppen az olcsó áraikról híresek.

A folyadékokra, a súlyokra és a megfelelő érkezésre mindenképp figyeljetek oda. Igazából nem is volt vészes a repüléssel járó macerák sora, csak így hajnalban a sok várakozás, a tömeg és a kialvatlanság, az utána jövő utazás lefárasztja az embert.

A szállásnál nálunk szempont volt, hogy ne legyen annyira kint a belvároshoz képest, jó környéken legyen és persze ne legyen egy vagyon. Én ragaszkodtam a hotelhez, egyrészt azért, mert még sosem laktam hotelben, másrészt mert szerettem volna egy kis közös kuckót, még ha csak néhány napra is. Az airbnb-n is gondolkodtunk, de aztán rátaláltunk a Bookingon a Royal Victoria ibis London Excel Docklands Hotelre és minden szempontunknak eleget is tett. Ár-érték arányban korrekt volt, 30 percre voltunk a Tower-től, saját fürdőszobánk is volt és nagyon közel voltunk Greenwichhez is. A közlekedés is nagyon jó volt innen, bár maga a hely nem éppen tükrözi Londont, mert ez egy olyan része a városnak, ami inkább gyártelep, irodaházak gyűjtőhelye, nem pedig a szép, barna téglaházakat, a színes belváros forgatagát jeleníti meg.

A Harry Potter Stúdióról, a foglalásáról és minden egyéb tudnivalóról ezzel kapcsolatosan, a következő posztban találkozhattok külön is. *

GREENWICH

A repülőtérről két választásunk volt, hogy a szállásra érjünk, ami a vonatot és a kétszeri átszállást jelentette vagy a londoni magyar taxi szolgáltatást. Ár és idő függvényében is a taxi mellett döntöttünk és nem bántuk meg. Hazafelé is erre esett a választásunk, mindkét esetben nagyon kedves és készséges sofőrünk volt. Ezt a szolgáltatást is érdemes időben lefoglalni és nem az utolsó pillanatra hagyni.

10-re értünk a szállásra, de bejelentkezni még nem tudtunk, mert csak délután vehettük át a szobánkat, így letettük a csomagjainkat és rögtön enni indultunk. Londonban az étkezés nagyon drága, így azt tudtuk, hogy a héten nem lesznek nagy étkezések . A városban a Sainsbury's és a Tesco a két fő bevásárlóhely, amik közül nekünk mindig az utóbbi volt a közelben. A helyieknek, a turistáknak nagyon jó kis kedvezmények voltak a Meal Deal keretein belül. 3 fontért lehetett választani innivalót, snacket és valamilyen előre csomagolt ételt. Én mindig valamilyen paradicsomos tésztát, smoothiet és gyümölcsöt választottam. Ez a hét nem igazán telt a környezettudatosság jegyében, legalábbis étkezés fronton nem, mert minden nagyon durván be volt csomagolva.

Egy helyi kis büfében megkóstoltuk a híres angol reggelit is, nem volt rossz, de nem ez a típusú étel az, amit hosszútávon elviselne a szervezetem. Erről írtam egy hosszabb bejegyzést az egyik Instagram posztomhoz is.

Az első utunk Greenwichbe vezetett, illetve az Oyster kártya kiváltása is ekkor történt. Londonban a közlekedést nézve turistaként, ez a leginkább kifizetődő. Ez a kék kártya minden tömegközlekedésre alkalmazható és egy kis utánajárásnak köszönhetően mi is nagyon jó hasznát vettük. A buszokat le kell inteni és elég csak felszálláskor lecsipogtatni a kártyákat. A metró-, vasút-, és DLR állomásoknál zónák vannak, amik elősegítik az átláthatóbb haladást. A zónarendszerekkel érdemes tisztában lenni és elhelyezni a megnézni kívánt nevezetességeket, mert a kártyahasználat is máshogy működik, mint a busznál. Kiszálláskor is le kell húzni a kártyákat és egyes zónarészeken, olykor állomások között is. Ha nem jól használjátok, akkor akár 80 fontot is a nyakatokba varrhatnak, így ez miatt is érdemes jól megtervezni az utakat. Az Oysterre mindig 5 fonttal többet kell költeni első használatkor, amit az utazás végén vissza lehet igényelni a maradék összeggel együtt.

Mi az Empirates Air Line-nal utaztunk át North Greenwichbe, majd onnan tovább a nevezetességekhez. Greenwich a Temze déli partján helyezkedik el és a "greenwichi délkör", a 0° hosszúsági kör, a GMT miatt olyan nevezetes. Itt található még a greenwichi Királyi Obszervatórium, a Greenwich Egyetem, a híres királyi park, a Nemzeti Tengerészeti Múzeum és egy kis magyar vonatkozás is szemet szúrhat az ide látogatóknak, ugyanis Londonban itt található a Kossuth utcanévtábla is, egy eldugottabb zsákutcában.

CHINATOWN

A szállás elfoglalása után elmentünk enni, aztán pedig be a városba. A Piccadilly Circusnál szálltunk le, onnan pedig csak sétáltunk és élveztük a belvárosi zsongást. Utcazenészek, R'N'B bandák táncoltak, a turisták között lavíroztunk, beszélgettünk és csodáltuk a nyüzsgő várost. Akartunk csinálni telefonfülkés képeket, de ezen a városrészen annyira koszos volt mindegyik, hogy inkább messze elkerültük őket. Útba ejtettünk egy Lego Store-t, ami nagyon klassz volt, csodás építményekkel, rengeteg Harry Potter-es műalkotással. A telefonfülkés képeket megejtettük végül itt, hiszen életnagyságú legófülkék sorakoztak az üzletben. Amíg Napocska jobban körbejárta a két emeletnyi terepet, én az embereket figyeltem. Hihetetlen milyen forgalom volt este 9-kor is. A metrón például aznap este szembe ült velem egy középkorú férfi, munkából jött, csapzott volt, fáradt tekintettel, kávét szürcsölt és kissé ingerült is volt, ahogy levettem. Nem tudtam nem figyelni, aztán véletlen vagy sem, a boltban visszaköszönt ugyanaz az arc, ugyanazok a vonások és láttam, hogy a megfáradt arcú férfi immár egy kivirult fiúcskává alakult, ugyanis ott találkozott a kislányával és azon az estén ő egy önfeledten játszó apuka volt, aki legóvárakat épít.

Némi kitérő után eljutottunk Chinatownba, amit nagyon vártam. Aki követ Instagramon, az már értesülhetett a Kína és Tajvan őrületemről. Az ázsiai kultúrák közül ezek a térségek vonzanak leginkább. Nos, megmondom őszintén picit nagyobb durranásra számítottam, több utcadekorációra, nagyobb zsivajra. Nagyon sok ázsiai étterem sorakozott fel a városrészen, egyik hely se büszkélkedhetett sok vendéggel és minden mintha egy picit belassult volna. A számos tradicionális kínai kapu, a bolttáblák, az elenyésző lampionok száma és néhány kínai kisbolt azért meghozta a hangulatom. Számomra az este fénypontja egyértelműen a Yifang Tawain Tea-ben volt, ami egy olyan kis sarki büfé, ahol különleges, gyógynövényes tajvani teákat lehet kapni. Én itt teljesen bezsongtam, beálltam a sorba és annyira sokkban voltam, hogy azt se hallottam meg elsőre, hogy amit rendeltem, az elfogyott. Végül egy Pouchong Green Tea-t választottam cukor nélkül. Nekem nagyon ízlett és a dobozát is elhoztam haza, emlékbe.

PARLAMENT, BIG BEN, LONDON EYE

Második nap kora reggel nekiveselkedtünk a turistanapunknak. Elsőnek egy Wargame boltban jártunk, majd a Parlamentet, a Big Bent és a London Eye-t vettük célba. Ezen a környéken mozogtunk és fedeztük fel, amit csak lehetett. Több helyen is láttam, hogy a belvárosban vannak leselejtezett taxik, amik hátsó része át van alakítva rögtönzött kávézóvá ez valamiért eléggé tetszett nekem. Pár utcaszakaszon üres, elhagyott bódék helyére cuki növények költöztek és ez a kis zöld sziget, a poros belvárosban igazán üdítő volt. Este végül elmentünk egy hatalmas gamer boltba és a Primark-ba is.

A London Eye 27 fontba került, viszonylag elég gyorsan feljutottunk, viszont ha tehetitek akkor online váltsatok jegyet, mert valamennyivel olcsóbb. A látvány elképesztő, 30 perc a menetidő és a kapszulákból igen jó képeket is lehetett készíteni. A jegy mellé vettünk egy 4D-s moziélményt, ami egy 5 perces kisfilmet foglal magában. A kis imázsfilm az érzelmek játéka volt, szép és igényes felvételekkel, a hangulat fokozása miatt kiemelném, viszont nem volt egy hatalmas durranás sem ennek ellenére.

Remélem tetszett nektek a londoni beszámoló első része, jövő héten a Harry Potter Stúdióról lesz bővebb bejegyzés!

Puszi, Szofi

szeptember 15, 2018 2 megjegyzés

Felhőcske

#keresdamagyardizájnt

Iratkozz fel!

Legutóbbi Bejegyzések

Kövess a Facebook-on is!

Könyvtár