A mai napom leginkább pihenéssel telik. Pár napja elkezdtem nézni a W,Two Worlds sorozatot és jelenleg is azt darálom. Ez egyébként egy koreai kdráma. Őszintén szólva soha nem hittem volna, hogy én ilyen típusú sorozatot fogok nézni,de Lee Jong Suk és a manhwá világa nagyon beszippantott. A pihenés mellett szerettem volna produktív is lenni és nem szerettem volna megfeledkezni a blogról sem. Úgy volt, hogy a már félig kész Manna arcpakolásról szóló bejegyzést teszem közzé, de aztán, e téma mellett tettem le a voksom. Kutakodtam az elmúlt időszakban és találtam 3 olyan hazai kozmetikai márkát, amelyek nagyon ígéretesnek tűnnek a számomra, de ehhez képest nagyon kevés figyelmet kapnak, majdhogynem ismeretlenek a telített piacon.

A Tibolina márka története 1992-ben indult, amikor is Sajóbábonyban megalkották a gazdag receptúra alapján készülő krémek egyikét. A márka letisztult csomagolással kezdte, elsődlegesen fém tubusba töltve árusították a kifejezetten munkavédelmi funkcióra szánt kozmetikumokat. A márka csomagolása egyszerű műanyagtégely, csajos dizájnnal. Az áraik nagyon korrektek, sőt inkább olcsóak. Egy 100 grammos krém 560Ft-ba kerül. Az én érdeklődésem nagyon felkeltette a márka.

1.Colo pure skin care:

A Colo Pure Skin Care márkát 2014-ben Bartha Csilla hozta létre. Csilla a márka piacra dobása előtt, már jó pár éve kevergetett hobbi szinten krémeket,amivel a fő célja az volt,hogy a közvetlen környezetét ellássa minél jobb és természetesebb összetevőjű natúr termékekkel. A vállalkozás beindulása viszonylag átlagos történet, Csilla kibővítette a tudástárát,mert nagyot álmodni és megalkotta a magyar kozmetikai ipar egyik új feltörekvő brand-jét. A termékek letisztultak, egyszerűek és tematikusak. Ezt úgy értem, hogy három fő vonal van a kínálatban, amik közül válogathatunk. Az egyik ilyen a testápolás, a másik az arcápolás illetve a baba-mama termékek és a megoldáscsomagok.

3. Harangvölgyi Institute

A harmadik cég, akiket szeretnék nektek bemutatni, az nem más, mint a Haranvölgyi Institute. Az előző két márka ár-érték arányban nagyon is elérhetőek mindenki számára, ez viszont, már majdnem a high end kategóriába sorolható brand. A Harangvölgyi kozmetikai cég, egy hagyományokra alapozó üzletág, ami családi vállalkozásként működik, több mint 25 év tapasztalattal a hátuk mögött. A család, már 3 generáción keresztül a szépségiparban tevékenykedik. A mostani vezetést Harangvölgyi Anna végzi,aki az ősi receptúrákat keveri a modern eljárási lehetőségekkel. Az Anti-Ageing az egyik fő vonaluk. Azért tetszett meg a márka, mert bár nem az én pénztárcámnak találták ki ezeket a kozmetikumokat, de a szemléletmód, amit képviselnek engem meggyőzött.Ezen kívül pedig, nagy hangsúlyt fektetnek a környezettudatosságra is. A Harangvölgyi szalonokban például a kezelések során energetizált, tisztított vizet használnak, a kozmetikában használatos törölközőket és egyéb anyagokat ökomosószerrel mossák.

Remélem tetszett nektek a mai bejegyzés is! 

Üdv,Szofi

a fenti kép kivételével a vizuális anyag az említett oldalak tulajdonát képezik

A blogom a magyar dizájnra és szépségtermékekre összpontosít leginkább, de folyamatosan dolgozom azon, hogy minél nagyobb szeletet tudjak átadni nektek, egy-egy magyar alkotóból. A mai interjú egy kicsit másabb, különlegesebb, mert Biró Eszterrel készíthettem, akinek az illusztrációival talán találkozhattatok is páran.Bevallom én is egy social media felületen találtam a munkáira és nagyon megtetszettek a grafkikák, amiket készít, így gondoltam bemutatom nektek a Sztuugraphic alkotóját, hátha ti is kedvet kaptok ezáltal, egy kis alkotáshoz.

1. Kedves Eszti, hogyan lettél grafikus? Te is előbb tudtál rajzolni, mint bármi mást csinálni gyerekként?  

Igen, mondhatjuk.:) Mindig is szerettem rajzolni, alkotni, elszöszölni dolgokkal. Bár már egészen korán éreztem, hogy egyszer majd a rajzolás lesz a hivatásom, mégis elég kalandos úton jutottam el idáig. Gimnáziumban emelt matematika-fizika szakos osztályba jártam, majd onnan az Óbudai Egyetemre vitt az utam, ahol formatervező mérnökként végeztem. Az egyetem második évében jött a „véletlen”, mikor az egyik barátnőm mesélte, hogy talált egy jó grafikusi képzést, és megkérdezte, hogy mi lenne, ha beiratkoznánk? Szóval beiratkoztunk.

2. Mesélj nekünk, hogy találtál rá a saját rajztechnikádra, miben érzed kiforrni az egyedi hangod a szakmában?

Úgy érzem, még mindig keresem…:)  Folyamatosan próbálgatom a különböző technikákat, olykor magamtól, olykor egy megrendelés kívánja meg, hogy váltsak stílust, de imádom ezeket a kísérletezéseket! Leginkább az illusztrációk állnak közel hozzám, szeretem az íves, lendületes, stilizált formákat. Úgy gondolom, ez a része már kezd kiforrni a stílusomnak, de maga a megvalósítás mindig változik.

3. Szerinted mennyire nehéz manapság a rajzolásból megélni, milyen lehetőségek vannak egy tehetséges grafikus számára, akár pályakezdőként is? Te hogyan élted meg ezen nehézségeket? 

Hm, ezt nem tudom megmondani, mert sok mindenen múlik. Nyilván elég rögös tud lenni az út, de ha szívvel-lélekkel csinálod, energiát fektetsz bele, akkor nincs olyan, hogy ne térülne meg. Lehet nem azonnal, de meg fog. Ez a tapasztalatom. :) 

Természetesen nekem is voltak és vannak nehezebb időszakaim, amik megviseltek/nek, ilyenkor sokat tud segíteni egy társ, a család és/vagy barátok, hogy kibillentsenek egy-egy ilyen helyzetből.

Kezdő grafikusként (szerintem) hasznos először elszegődni egy stúdióba, hogy megfelelő alapot, szakmai tapasztalatot és gyakorlatot szerezz a továbbiakhoz. Illetve nagyon jó lehetőség az online tér, ahol meg tudod mutatni a munkáidat, így sok mindenkihez eljuthat a híred, és rengeteg hozzád hasonló érdeklődési körű emberrel tudsz kapcsolódni. Az Instagram a kedvencem, nagyon sok kedves új ismerőst szereztem ennek a felületnek a segítségével. Például Veled is itt „találkoztam”. :) 

4. Oszlopos tagja vagy a Zug műhelynek, mesélj nekünk egy kicsit, te milyen feladatokat végzel a csapatban, illetve mit takar ez a kis közösség, kik vagytok?

A Zug műhely egy grafikai stúdió, melyet 2017 tavaszán indítottunk útjára három társammal. Régóta érlelődött bennünk az ötlet, majd tavaly év elején úgy éreztük „most vagy soha”, itt az ideje belevágni. A szakmai szövetség mellett barátok is vagyunk. Mindannyian grafikusként vagyunk jelen a csapatban, de az a jó, hogy emellett mindannyiunknak van más szakterülete is, például animáció, formatervezés, ruhatervezés, illetve többen fotózunk is a csapatból. Én az illusztrációs, arculattervezős vonalat képviselem, illetve az online marketinggel foglalkozom.

5. Mi inspirál téged? Az instagram feed-edet végiggörgetve látható, hogy rengeteg olyan grafikai munkát készítesz, ami tipográfiai volumenű. Ez miként fejez ki téged? Hogyan jellemeznéd a Sztuugraphic irányzatod?

Általában a környezetem, a mindennapi dolgok inspirálnak, illetve a belső, lelki történéseim. Ja, és a zene! A betűs vonal viszonylag új a feed-emen, de nagyon szeretem. Nagy rajongója vagyok a magyar könnyűzenének és a (kortárs) költészetnek, valamint a magyar nyelvnek is. Lenyűgöz, ha valaki úgy tudja egymás után varázsolni a szavakat, hogy amikor elolvasod, azt érzed: ez így, ahogy van, zseniális és tökéletes. Innen indultak a feliratok: a számomra inspiráló sorokat kigyűjtöttem magamnak, és igyekeztem kicsit esztétikusabb formába önteni, mint a kézírásom. :)

6. Az art-jaid, amiket készítesz mindig nagyon szép, visszafogott, minimál stílusban készülnek. Ez az alkotási stílus mennyire tudatos a részedről?

Eléggé. Vagy inkább úgy mondanám, hogy mindig is törekedtem a minimál stílusra, de nem mindig ment. Mikor elkezdtem próbálgatni a szárnyaimat, mindent, amit tudtam, bele akartam zsúfolni egy rajzba, aztán már nem akartam, de mégis belezsúfolódott. Túl színes lett, túl cuki lett, túl ilyen, túl olyan (persze, lehet, hogy csak számomra). Aztán idővel letisztult az egész, és ma már nem feltétlenül akarok mindent egyszerre megmutatni vagy kifejezni, hanem csak annyit, ami feltétlenül szükséges. Azon a ponton hagyom abba a rajzot, amikor azt érzem, hogy ha bármit is hozzátennék, az már csak rontana az összképen. Azért persze még bőven van hová fejlődnöm. 

7. A rajzolás mellett úgy tudom a fotózás is nagy szenvedélyed, mi fog meg leginkább, mit kapsz le és milyen stílus az, ami ebben inspirál? 

Bizony ám, nagyon szeretek fotózni! Több mint tíz évvel ezelőtt, az általános iskolai ballagásom után vettem meg az első fényképezőgépemet. Főleg a hangulatokat szeretem megragadni és megörökíteni. Emiatt elég sokat tudok szöszölni egy-egy beállításon, hogy azt fejezze ki a fotó, amit szeretnék megmutatni. Zömmel természet-, és tárgyfotóim vannak, de el szeretnék kezdeni portrézni is. Azt hiszem ez lesz a következő célom.

8. A hygge életvitel és a SlowBudapest hogyan jött az életedbe? Egyébként, én személy szerint mindkettőért oda vagyok, de a szemléletmódokról és arról, hogy neked ez mit jelent, nos, erről szerintem az olvasók is szívesen hallanának tőled. 

A Slow Budapesthez öt évvel ezelőtt jelentkeztem, miután a honlapjukon láttam, hogy olyan alkotni vágyókat keresnek, akik szívesen illusztrálnák a Slow Budapest heti üzeneteit megjelenésért cserébe. Azóta vagyok az önkéntes csapat tagja. Eleinte nem volt tudatos ez az életmód. Tekintve, hogy vidékről jöttem, eleve lassabb tempóban éltem, mint a fővárosiak. Ma már viszont Budapesten élek, és igyekszem odafigyelni, mert hajlamos vagyok túlhajtani magamat.

A hygge életmódról még a divathullám előtt olvastam egy rendkívül szimpatikus cikket a 365letszikra.hu oldalon, és nagyon megfogott. Később egy impulzus-vásárlás során beszereztem a Meik Wiking könyvet, amit abszolút nem bántam meg. Grafikai szempontból is gyönyörű darab, de azzal a résszel fogott meg igazán, amikor egy példán keresztül bemutatja, hogy ez az életforma az introvertáltak igényeinek is megfelelő… sőt. Megörültem, mert mindig is hasonlóan éltem, és most, hogy elterjedt és nevet is kapott, sokkal elfogadottabb lett, ha az ember például bulizás helyett inkább olvasni vágyik egy péntek estén. :) 

9. Most min agyalsz, hogyan zajlik nálad az alkotói folyamat, mennyi idő kell egy-egy munkád kivitelezéséhez?

Ez változó. Amikor egy munkán dolgozok, mindig próbálok abból kiindulni, ami először bevillant a feladat hallatán. Ez általában azért jó, mert abban a nem-tudatos pár másodpercben olyan dolgok ugranak be, amik nem erőltetettek. Többnyire ezek a befutó ötletek. Saját projektnél mindig véletlenszerűen jönnek-mennek a gondolatok a témával kapcsolatban, ilyenkor hagyok időt, hogy kiforrjon. Ha például egy hét múlva is érdekesnek találom, akkor megcsinálom. (Vagy nem :) ) A kivitelezés is projektfüggő, de leszűkítve az Instagram-on látható filctollas rajzaimra elmondható, hogy körülbelül 1-3 óra alatt készülnek el. Feltöltenek a spontán firkák és a szabadság, hogy bármit rajzolhatok, ezért vezettem be ezeket a „gyors rajzokat”.

10. Mit gondolsz, Magyarországon mennyire nehéz manapság egy grafikusnak saját brand-et kiépítenie? Gondolok itt egyedi tervezésű dizájn termékekre, mint kitűző, vászontáska...) Te gondolkodsz hasonló tervekben? 

Szerintem ebben az esetben a kezdeti tőke okozhat nehézséget. Viszont a közösségi oldalak nagyon jó reklámfelületet jelentenek, ami meg tudja könnyíteni a folyamatokat. Igen, szeretnék termékeket, illetve van is néhány papírtermékünk a Zuggal, melyek a Stilshop-ból vagy akár tőlünk is beszerezhetők. Továbbá van most egy új termék-ötletem is, amit nagyon szeretnék még idén megcsinálni, de erről most többet nem árulnék el. :) 

 11. Eszti, hogyan tovább, mik a jövőbeli célok?

Szeretnék komolyabban foglalkozni a fotózással, illetve a termékes vonalat erősíteni. Ja, meg többet utazni, és vidékre költözni. :) 

A mai bejegyzésben egy picit személyesebbre vettem a figurát. Hamarosan, picit alakítok a blogon, az elrendezésen. Fülek fogják jelezni a különféle kategóriákat az oldalon. Ennek már nagyon itt van az ideje, mert egyre sűrűbben jönnek a bejegyzések és nektek és nekem is könnyebb lesz ezeket szépen bemappázva látni. A blogon legnagyobb százalékban magyar termékekről, a magyar divatról, kézművesekről olvashattok, illetve interjúk is vannak és ezeknek a száma egyre inkább csak emelkedik, így mindenképp szükséges egy kis átalakulás. Mindemellett lesz néhány olyan poszt is a közeljövőben, ami nem kapcsolódik a magyar vonalhoz, viszont érdemlegesnek tartom a témát arra, hogy megosszam veletek. A mai is egy ilyen bejegyzés lett, amiben az elmúlt időszak néhány kedvencét hoztam el nektek.

1. Harminckettesek terén lévő fagyizó:

Szeretem a fagyit, de mindig szkeptikus voltam ezzel az édességgel kapcsolatosan, ugyanis nagyon sokat csalódtam az évek alatt. Számomra egy igazán finom fagyi ízes, jeges, nem túl édes és érezhetően minőségi alapanyagokból készül.A csoki fagyiknál szokott legtöbbször előfordulni az,hogy olyan az ízűk, mintha régi, 2-3 éves Mikulás csokit ennénk. Budapesten számos jó fagyizó van, a kedvencem a Gelarto Rosa, ami a Bazilikánál található. Nagyon jó fagyikat készítenek, ízes, friss, krémes, de drága is a kapott mennyiséghez képest. Így alternatíva után kellett nézni. A Harminckettesek terén van egy pékség, ahol májustól egészen szeptember végéig nagyon finom, hatalmas adagú fagyikat lehet kapni,200 Ft-ért/ gombóc, ráadásul a kapott mennyiséghez képest nem érződik az általam annyira utált felfújt fagylalt íz.

2. Cluse óra: Nem vagyok egy ékszerkedvelő lány,de az órákat nagyon szeretem. Egy szép letisztult elegáns óra öltöztet, egy könnyed nyári szettet, egy elegánsabb összeállítást is nagyon szépen fel tud dobni ez a kiegészítő. Diplomaosztóm alkalmából kaptam ezt az órát a nővéremtől és azóta is szerelem.

3. A spanyol zenék: A nyelvekkel mindig bajban voltam olyan szempontból, hogy ha egy adott nyelv csengése kevésbé tetszett nem is szívesen tanultam,ilyen nálam a német például. A sors iróniája vagy sem, a családom egy jó része német, így ha máskor nem is, de az évenkénti családi összejövetelekkor kénytelen vagyok használni a tudástáramban maradt szavakat. A francia az a nyelv, amit másfél évig iskolában is tanultam és a szívemhez nőtt minden téren, de az igazi nagy szerelem a spanyol. Imádom a spanyol emberek habitusát, a pezsgésüket, a vidám színeiket, az áradó boldogságukat. Belinkelem a mostani kedvencem, aminek mellesleg az animációja is elragadó.

4. Végh-Fodor Mónika - Mesetréning: Az elmúlt időszak iskola szempontjából igen húzós volt, így a könyvek háttérbe szorultak. Viszont, az elmúlt hónapban volt szerencsém elolvasni Mónika könyvét, amely 31 napos önismereti tréninget kínál, a mesék által. Először eléggé szkeptikus voltam. Azt gondoltam, ez is egy olyan könyv lesz, ami okítani akar, irányítani, megmondani mit és hogyan csináljak, aztán higgyem el, hogy máris nálam a siker kulcsa. Hála az égnek pozitív csalódás volt a könyv, kellemes olvasmány, főleg azoknak ajánlanám, akik felnőttként is tudnak a mesék világához simulni és hajlandóak észrevenni az átfedéseket a mesevilág és a valóság között. Akinek bővebben is felkeltette az érdeklődését a könyv, annak belinkelem az AH magazinba jegyzet írásom.

5.Femini Box: Május végén, június elején csatlakoztam a Femini Box csapatához és ennek nagyon örülök. Aki még nem ismerné a Femini Box-ot, annak elárulnám, hogy ez a dobozka az első olyan hazai meglepetésdoboz, ami a hazai alkotókat és kézműveseket támogatja, küzd azért, hogy szélesebb körben is elterjedjenek a 'handmade' termékek. A blogra került is fel egy cikk ezzel kapcsolatban, érdemes elolvasni és szemfülesnek is lenni, hiszen 1-2 hét és jön az új doboz, ami az Anya Kicsi Kincse nevet kapta.

Remélem tetszett nektek ez a fajta bejegyzés is! Néha szeretnék picit személyesebb vizekre is evezni, hogy jobban megismerjetek :) ha van kedvetek, ti is írjátok meg a mostani kedvenceiteket :)

A sok visszajelzésnek köszönhetően láttam, hogy ezt a bejegyzést már nagyon várjátok, kíváncsiak lettetek és ámultatok az illusztrációkat látva. Illetve, hát tudni szerettétek volna azt is, hogy miért és hogyan jött ez a téma a blogomra. 

Puuung szerelem könyve idén februárban került hozzám és egy olyan embertől kaptam, akivel a könyvben szereplő összes kis apró percet át akarok élni és még ennél is többet. Ha ránéztek az első képre a bejegyzésben láthatjátok, hogy ez egy koreai art book, ami a szeretet és a szerelem jegyében készült. A koreai világ kevésbé áll hozzám közel, nagyon idegennek érzem magamtól ezt a kultúrát, de mindig ámulok és bámulok, mi mindent tudnak alkotni művészeti fronton is.

A könyvet körülbelül 2 évvel ezelőtt ismertem meg, egyszerűen rátaláltam az instagramon @puuung profiljára és megfogott az, amit át akar adni az illusztrációi által. Én is művészettel foglalkozom, így talán ezek a dolgok még inkább le tudnak nyűgözni, mint egy átlag embert, de azt gondolom, aki ránéz ezekre a kedves rajzokra, annak nem kell magyaráznom Puuung sikerét.

Koreában nem igazán úgy működik a szerelem felvállalása mint nálunk. Itthon, de még a nyugati országokban is, ha valaki kiteszi a szerelmét, bármelyik social media felületre, akkor azonnal megkapja azt a bántást, hogy magamutogatás az egész, vagy, az irigykedők tábora jelentkezik azzal, hogy miért kell kitárni a magánéletet. Ez részben azért is van így, mert az emberek önmaguk felvállalása nélkül sokkal inkább mernek ítélkezni és véleményt nyilvánítani anélkül, hogy ismernék a körülményeket vagy az adott párt.

Én mindig is szerettem nézni a közös képeket, azokat a profilokat, amiknél látszik a tiszta szívből jövő szeretet a másik iránt. Engem még a beállított képek sem különösebben zavarnak, ha az a párnak tetszik és mindketten jót mókáztak a készítés közben. Viszont, ezeket sem kell túlzásba vinni. Nem az jelzi a szerelem erősségét hány poszt is van fent rólunk, illetve azt gondolom fontosabb megélni a pillanatokat, mintsem, hogy ezeket minden erőnkkel közönség elé tárni. Nem másnak kell a boldogságunkat megmutatni, hanem egymással kell megélni, a többi pedig megy magától. 

Nos, Dél-Koreában a fiatalok párkapcsolata picit máshogy működik, mint itt nyugaton. A hagyományok miatt is, sokkal inkább ragaszkodóbb természetűek a párok, igyekeznek sok időt eltölteni egymással és természetes dolog ennek a hangoztatása is, legyen az egy instagram feed is akár. Én személy szerint nagyon szeretem, amikor szembetalálkozom egy ilyen oldallal és látom a képek komponáltságából, a színekből, az apró beállításokból, hogy vajon milyen is lehet az adott pár a hétköznapokban. A bejegyzés alá, majd lelinkelem nektek, a kedvenc koreai párosaim feed-jeit.

Puuung nagyon sokáig titkolta kilétét, nem igazán az a típusú ember, aki nagy figyelmet akart maga köré, sokkal inkább az alkotásai azok, amik leírják ki is ő valójában. Aztán egyre inkább népszerűvé váltak a kedves kis rajzai, amik az élet apró pillanatait örökítik meg. Azt gondolom, hogy nagyobb részt ezek a kis apró jelzések, érintések, odafigyelések azok, amik megmutatják a két ember közötti varázst. Ha pedig ezek az apró, talán kissé sablonos hétköznapi teendők, pillanatok rendben vannak és működnek, onnan nem lehet semmi baj sem.

Puuung igazi neve Park Da Mi, egy fiatal lány, aki szívből rajzol és örökíti meg azokat az apró történéseket az életéből, amik számára fontosak és boldogságot nyújtanak. Rajzos szenvedélye odáig fajult, hogy végül egyetemet is eszerint választott és illusztrátornak ment. A rajzolás mellett az animáció iránya sem idegen számára, a Youtube csatornáján számos édes, rövid videó van fent, amik mozgás formájában is életre kelti a két karaktere mélyről jövő szerelmét.

A Puuung illusztrációk azóta, bejárták az egész világot. A Grafolio Kiadó már 2 könyvét is megjelentette, az Amazon oldalán is lehetett egy időben csomagot vásárolni tőle. Koreában már számos televíziós produkcióban is szerepeltek a munkái, most például a Mediheal márkához adta a nevét Park Da Mi és az egyik kedves animációját is. Sőt az egyik  koreai drámában is helyett kapott a könyv, ehhez,  egy kis részletet szintén teszek a bejegyzés végére.

Remélem tetszett nektek a mai bejegyzés :) Puuung a legkedvesebb külföldi illusztrátorom, láthatjátok nem hiába.

LINK: Kdrama 

Instagram profilok, akiknek inspiráló a profiljuk: da_goon , Ha Young, hw.cp

A könyvek beszerezhetőek: AMAZONON, EBAYEN,

Amint láthatjátok a blogon találkozhattatok már interjúkkal és ezt szeretném a jövőben is tartani. Személy szerint, én nagyon szeretek ilyen formában is megismerni egy-egy márkát és a mögötte lévő alkotót. A mai interjú alanyom Janka, aki nem is olyan régen kezdett bele a saját ékszermárkájának a menedzselésébe. Az ékszerek között találkozhatunk ásványokkal, bőrrel, gyöngyökkel és ezek ötvözetével. Sőt, Janka egyedi megrendelést is vállal, ami szuper, hiszen összerakhatjuk a saját magunk elképzeléseit és ezzel ténylegesen egy olyan ékszert hordhatunk a hétköznapokban, ami csak a miénk. Németh Janka instagramját is érdemes követni, hiszen nyereményjáték is zajlik, hátha ti lesztek a szerencsés nyertesek. :) 

1. Kedves Janka, mesélj néhány szóban magadról, olyan titokzatos vagy, mivel foglalkozol? Hogyan jött az ékszerkészítés, mint hobbi és vállalkozás?  

Egy éve végeztem a Budapesti Corvinus Egyetemen, Emberi erőforrások szakon, jelenleg pedig több helyen is dolgozok egyszerre, főként a social media területén mozgok. Egyik munkám sem áll kapcsolatban a végzettségemmel, illetve nem is gondolnám, hogy a jövőben valaha is ezen a téren fogok elhelyezkedni. Legszívesebben valamilyen művészeti vagy divat iskolára mentem volna, azonban az élet nem így hozta, amit nem bánok, hisz valami miatt ennek így kellett lennie. Egy fél évet Franciaországban tanultam, mely életem eddigi legnagyobb élménye volt, egy hónapot Angliában töltöttem szakmai gyakorlat gyanánt, illetve rengeteg más élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam a 4 év alatt. Egyetem után, sőt már az utolsó év alatt is, nagyon sok állásinterjún voltam, nagyon sok helyen dolgoztam hosszabb, rövid ideig, de egyszerűen nem találtam a helyemet. Egy idő után rájöttem arra, hogy mindenféleképpen saját magam főnöke szeretnék lenni. Számomra a legfontosabb, az idő. Hogy legyen időm magamra, a családomra, a barátaimra és hogy saját magamnak tudjam beosztani, hogy mikor dolgozok. Nem tudom magam elképzelni, sőt nem is szeretnék napi 8 órát egy irodában tölteni, és olyan munkát végezni másnak, amit nem szeretek. Saját álmaimat szeretném megvalósítani, nem pedig másnak megfelelni. Így jött tehát az ékszerkészítés, mint vállalkozás. És mint hobbi? Már egész kiskoromban, általános iskolában jártam gyöngyfűzésre, ahol különböző állatfigurákat, nyakláncokat, karkötőket készítettünk kis gyöngyökből. Otthon is rendszeresen készítettem, terveztem karkötőket, testvéreimmel, nagynénémmel és anyával is sokszor fűztünk ékszereket, persze teljesen más alapanyagokat használtunk, mint most én. De ez a hobbi sokáig megmaradt nálam, majd ahogy nagyobb lettem, egyáltalán nem foglalkoztam ezzel. Majd egyetem után, gondolkoztam, hogy mi az, amit szeretek csinálni, amiben ki tudok teljesedni, ki tudom élni kreativitásomat és másoknak adhatok valamit, örömöt tudok okozni számukra. És így jött a karkötőkészítés. 

2. Az ékszereidet nézve nagyon sok esetben a fekete és fehér szín jelenik meg. Ez a színkombináció mennyire tudatos a részedről?

Egyáltalán nem tudatos ez a színkombináció. Szeretem a letisztult, egyszerű darabokat, ruhák terén is előszeretettel hordok feketét. Bár mostanában már egyre inkább viselek színeket, úgyhogy ki tudja, lehet a karkötők terén is változás lesz. Egyébként már most is fellelhető egy-egy színesebb darab. Vegyük például a türkizkék howlit kőből készült karkötőket. Tudom, hogy sokan kedvelik a színeket, így igyekszek még több színnel kedveskedni, de mindenféleképpen úgy, hogy közben megtartom a Janka márka által képviselt letisztult stílust.

3. Melyik a kedvenc részed a karkötők tervezésben és hogyan zajlik az alkotási folyamat? 

 A tervezés nálam fejben történik. Magam elé veszem az alapanyagokat, kiválasztom azokat, amelyek színben és stílusban is illenek egymáshoz, és kövek esetén, el kezdem őket felfűzni. Sokszor nem sikerül elsőre úgy, ahogy elképzelem, de egy kis újrarendezést követően mindig összejön. A kedvenc részem maga az alkotás, hogy teljes mértékben ki tudom kapcsolni az agyamat, és csak arra fókuszálok. Ilyenkor kiélhetem a kreativitásomat, amit egyszerűen imádok.

 4. Miért pont ékszerkészítés és ezen belül miért a karkötők?

Ahogy már említettem, az ékszerkészítés már kiskorom óta az életem része. A karkötőkre pedig azért esett a választás, mert személy szerint is csak karkötőket hordok, mint ékszer. Illetve a körülöttem lévő emberek is többségében ezt részesítik előnybe. Úgy gondolom, hogy erre nagyobb az igény, mint mondjuk egy köves nyakláncra. Így nem is lennék hiteles, ha olyat készítenék és adnék el, amellyel én nem tudok azonosulni. 

5. Az oldaladon olvasható, hogy egyedi megrendelésre is készítesz ékszert, tehát akár az ügyfél is megszabhatja milyen anyagokat és színt akar kombinálni a karkötőjében. Sok hazai tervező nyitott az egyedi kéréseket tekintve. Neked ez miért jelent kiemelkedően fontos szerepet?

Igen, nálam, az egyéni elképzelés alapján készített karkötő azt jelenti, hogy a megrendelő kiválasztja, hogy melyik alapanyag tetszik neki a legjobban, én pedig általában 3-4 féle kombinációt elkészítek, melyből ki tudja választani a számára legtetszetősebb darabot. Számomra azért annyira fontos ez, mert teljes mértékben a sajátjuknak érezhetik a karkötőt, teljesen egyedi darabbal rendelkezhetnek, hisz ahány ember, annyi féle elképzelés. És ki ne szeretne olyan ékszert hordani, amilyen másnak nincs?! :) Nekem pedig hatalmas örömöt okoznak azzal, ha pozitív visszajelzéseket adnak, hogy mennyire imádják az általam készített karkötőket, és mennyire örülnek annak, hogy amit elképzeltek, én megvalósítottam.

6. Követed a mostani ékszertrendeket vagy teljesen a magad ura vagy ebben a tekintetben?

Az igazat megvallva, nem követem az ékszertrendeket. Látok egy-egy karkötőt online felületen, ami felkelti a figyelmemet, megnézem őket, de nem szeretek másokat lemásolni és beállni a sorba, sokkal inkább valami egyedit szeretek létrehozni. Úgyhogy a karkötők teljes mértékben az én ízlésemet tükrözik, és ebben a tekintetben teljesen a magam ura vagyok. 

7. Melyik anyaggal dolgozol a legszívesebben? 

 Legszívesebben a különböző ásványi kövekkel dolgozok, hisz rengeteg féleképpen lehet őket variálni. Ezek aztán nem szabnak határt a kreativitásomnak. :D

8. Az állatmintájú medállionok többször megjelennek egy-egy alkotásodban ( oroszlán, tigris,bagoly, teknős), sőt a gyöngyök erezete is sok esetben egy-egy állat bundájára hajaz. Ez a koncepció mit takar a Janka Jewelry-nél? 

Igazából, ahogy a fekete-fehér színkombináció, így ez sem tudatos választás. Egyszerűen ezek a minták, medálok tetszenek, és ahogy látom, nagyon sok embernek is. Ha azonban megnézzük a ruhatáramat, akad például egy-egy leopárd mintás darab is, mert szeretem az egyediséget, de nem túl jellemző rám.

9.  Janka, mesélj nekünk egy kicsit a márka jövőjéről. A karkötők mellett tervezel másfajta ékszereket is majd?

Nagyon sok és nagy terveim vannak a jövőre nézve, de egyelőre még meg szeretném tartani magamnak őket.:) Viszont jelenleg karkötők mellett nem gondolnám, hogy tervezek majd másfajta ékszereket is. A karkötő egy olyan kiegészítő, mely a legkényelmesebb viselet és remekül fel tudja dobni az outfitünket. Illetve szinte minden nőnek és férfinak a gardróbjában megtalálható és sosincs belőle elég.:) 

Facebook elérhetőség:  Janka Handmade Jewelry

Instagram elérhetőség és nyereményjáték: janka.handmade.jewelry