1. Levente mesélj kérlek, mit is takar pontosan a haiku műfaja és te hogyan ismerkedtél meg ezzel a stílussal?

Nálam ez a megismerkedés nagyon a feje tetejére állt. Ágas-bogas felfedezés volt, elmesélem. Fodor Ákos ámulatba ejtett. 

Anélkül, hogy kicsit is utánajártam volna, én is hasonlót szerettem volna írni. Megfogott a tömör, egyszerűségben rejlő mély mondanivaló. Meg is írtam az első haikumat, amelyről utólag kiderült, hogy nem is felel meg a műfaj formai követelményeinek. Csak az első, ilyen stílusban írt versem után informálódtam arról, hogy mit is takar a haiku. Az említett versem: 

Amit mindezek után megtudtam a haiku műfajáról az az, hogy a régi Japánból származik, akkoriban az emberek gyakran összeültek közös versírásra. Ebből az időtöltésből fejlődött ki később a lélek nemesítésének az útja. Illetve a haiku nem csupán versforma, hanem önálló műfaj. Szülőhazájában pedig kizárólag azokat az 5-7-5-ös sorképletű verseket nevezik így, amelyek a természet ábrázolásán keresztűl mély filozófiai, lélektani tartalmat sugallnak.

2. Mióta foglalkozol írással? Mi ad ihletet? Miért pont a haikuk és a rímtelen versek irányába indultál el?

Mmm, erre nem tudnék egy pontos dátumot mondani, viszont a 2016-os év volt talán az, amikor gyakrabban írtam már, nyilván még bő kihagyásokkal. Az ihletről már többen is kérdeztek. Gyakran meglepődöm azon, hogy milyen hétköznapi dolgok is képesek ihletet adni. Tegnap olvastam Müller Pétertől, hogy: “...az ihlet, amit „fölülről” várunk, a legmélyebb befelé figyelés állapota.” Tehát nem elég, hogy csak “legyen”, saját lelkünkben kell érlelődnie és várnunk kell türelmesen, amíg világra jön. A haikuk az egyszerűség és a mély mondanivaló miatt vonzottak, a rímtelen versek pedig a gondolataim teljes szabadságát tükrözik. Akkor lehetek ott, ahol és amikor akarok, ahogy lelkem meztelenkedik, és nem kell rímbe szednem magam.

3. A haikuk mellett rímtelen verseket is írsz ezek hova sorolandóak az irodalmon belül?

Igazából nem tudok róla, hogy lenne kimondottan ilyen műfaj. Ebben találtam önmagamra, és mivel voltak olyan visszajelzéseim, hogy “tetszik, de rímtelen” arra gondoltam, hogy helyénvaló lenne jelezni is ezt. Ezért ilyen verseket a #rímtelenversek jelzővel látok el egy ideje.

4. A szerelem, a szeretet és az egymáshoz ragaszkodás sokszor jelen van az írásaidban. Tudatos döntés alapján próbálod a megfoghatatlan érzéseket gondolatokká formálni?

Igen, ezek olyan témák amikről mindig lehet írni. Gyakran tudatos ez az egész, de olyankor kevésbé müködik. Azt tapasztaltam, hogy az ilyen megfoghatatlan érzések mindig váratlaul törnek rám, és akkor kell iparkodnom kihasználni a pillanatot.

5. Mi a véleményed arról, hogy a mai fiatalok kevésbé érdeklődnek a költészet iránt? Neked mi a személyes tapasztalatod a munkáid által?

Ezt szerintem nem lehet általánosítani, mindig van egy réteg, akit (még) érdekel. Arra, hogy a “fejlődő” világunkban még mindig nagyon kevés intézményben ismertetnek kortárs irodalmat, lehet úgy tekinteni, mint jelentős problémára. Persze nem azt akarom mondani, hogy a "régiek" divatjátmúlt költők, viszont a mai gyerekek már nagyon nem tartoznak ahhoz a korszakhoz. Más lélekkel nőttek fel. Tapasztalataim pedig azt mutatják, hogy bár van érdeklődés, de nem számottevő. Illetve a korcsoportot tekintve leginkább a 18-24 éveseknél mutatkozik ez az irányultság.

Ritkán olvasok verseket. Lehet, ez meglepő, viszont olyankor mindig annyira belemászok a leírt gondolatokba, annyira beleképzelem magam a szituációkba, hogy számtalanszor amikor írni próbáltam versolvasás után, más gondolatai bukkantak elő. Ha mégis meg kellene említenem párat, akkor talán Fodor Ákos, aki nagy hatással volt rám, illetve Závada Péter, viszont nem szeretnék listát írni sem. Rengeteg tehetséges lelket hordoz a Föld és ha nem csupán költészetről van csak szó, akkor mindenképpen megemlíteném Müller Péter tehetségét is.